Zene és történelem – etűdök

A zene minden kultúrának, kornak meghatározó eleme volt. Míg az ősi kultúrák zenéje szinte csak ritmusból állt, mára megszámlálhatatlan zenei stílus létezik, melyek közül mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt. Mert zenére szükségünk van, volt és lesz, hogy megnyugtasson, felvidítson, lüktessen, izgalomba hozzon, ellazítson, reményt adjon, elgondolkodtasson, megríkasson és megnevettessen, megérintsen, kikapcsoljon, felpörgessen, élményt adjon. Vidd tovább a dallamot!

1929–1933 / nagy gazdasági világválság

 

 

Bár az egész világot sújtó gazdasági nehézségek miatt az embereknek nem volt pénzük, arra mindig akadt egy kis apró, hogy az utcazenészeknek adjanak, akik muzsikájukkal némi örömet csempésztek a reménytelennek tűnő mindennapokba. Pályafutása kezdetén többek között Édith Piaf, a később világhírűvé vált francia sanzonénekesnő is így tartotta fenn magát.

1939–1945 / II. világháború

 

 

1939 és 1945 között a katonai táborokban, támaszpontokon fellépő zenészek, énekesek előadásukkal enyhítették a katonák lelkében felgyülemlett feszültséget, segítettek nekik legalább egy kis időre elfeledkezni az átélt borzalmakról, reményt és vigaszt nyújtottak, visszahozták a boldog békeidők emlékét és illúzióját. Karády Katalin, a kor ünnepelt sztárja is többször járt a fronton, hogy dalaival felvidítsa a katonákat. Az egyik alkalommal a Valahol Oroszországban című dalt énekelte, erről filmfelvétel is készült, de azt a színésznő vitatott politikai szerepe miatt végül csak az ezredforduló után mutatták be.

1947-től / a keleti blokk kiépülése

 

1948-ban a Szovjetunió Kommunista Pártja kiadott egy határozatot, amely az egész keleti blokk zenepolitikájára hatást gyakorolt. Eszerint az ítészeknek és az alkotóművészeknek hatniuk kellett egymásra, a kritikusok tehát a pártosság jegyében akár szocialista témaötleteketis javasolhattak az alkotóknak. Rákosi Sztálin legbuzgóbb tanítványának számított, ennek megfelelően a Zsdanov direktívái nyomán kialakult szovjet kultúrpolitika a magyar művészeti életre is erőteljesen rányomta bélyegét. Ennek jegyében született meg a városi legenda is egy, az Operaházban lezajlott beszélgetésről:
Rákosi: „Mostanában nagyon sok rosszat hallok önről, Kodály elvtárs!”
Kodály: „Én is magáról, Rákosi elvtárs!”

1956 / forradalom

 

 

A forradalom éjszakáján, mielőtt megkezdődtek a harcok a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete körül, elővigyázatosságból egy mobil rádiós kocsit telepítettek az Országházhoz. A Rádió elfoglalásától a forradalom végéig már csak innen szólt az adás, telefonvonalakon keresztül. A rádiózáshoz nélkülözhetetlen a zene, ám a hangfelvételek a nagy sietségben mind a Rádió épületében maradtak. Szerencsére a technikusok a Parlament egyik klubszobájában találtak egy régi lemezjátszót néhány lemezzel. Köztük volt a Himnusz, a Szózat, néhány magyar dal és Beethoven Egmont-nyitánya. Másnap délben ez szólt, mikor Nagy Imre bejelentette, hogy amnesztiát kap, aki azonnal leteszi a fegyvert, egyúttal a következő hetek egyik leggyakrabban játszott darabjává vált. Beethoven a zenét Goethe Egmont című színdarabjához írta, mely témájában is kapcsolódik a szabadságharchoz, bár ez az egyezés feltehetőleg inkább a véletlennek köszönhető, és nem a rádió technikusainak műveltségét dicséri.

1970-es évek / gulyáskommunizmus

 

A negyvenhárom éven át – 1950 és 1993 között – működő Szabad Európa Rádió amellett, hogy a vasfüggönyön túli eseményekről hitelesen tudósította hallgatóit, nyugati zenéket is játszott: többek között Elvis Presley, a Beatles, a Rolling Stones, Jimi Hendrix, Bob Dylan, a Doors és Tom Jones korszakalkotó dalait. Az ifjúság ezeket hallgatva kicsit közelebb kerülhetett a vágyott, ám elérhetetlennek tűnő szabad világhoz.

Az olimpiák

 

Az ókori olimpiákról köztudott, hogy a kezdetektől szerves részük volt a zene. A több napon át tartó fesztiválszerű játékokon rendszeresen szerepeltek zenészek, akiknek különböző szerepük volt: kürtösök és énekesek vezették fel az eseményt vagy játszottak a szünetekben, de egyes versenyszámok közben is muzsikáltak: elsősorban dobosok, mert úgy vélték, hogy a lüktető ritmus segíti a koncentrációt és a mozgáskoordinációt. Maga a zene (mousziké) szó is görög eredetű, a múzsa (mousza) szóból származik. Egyes olimpiákon zenei versenyszámok is szerepeltek, ezekben zenészek, dalnokok, színészek mérték össze tudásukat.

Rendszerváltás

 

Röviddel a berlini fal leomlása után Leonard Bernstein koncertet vezényelt Nyugat-Berlinben, a Filharmónia épületében. Másnap a város másik felén, a Konzerthausban megismételte a hangversenyt. Beethoven IX. szimfóniáját játszották. Bernstein bátran változtatott Beethoven és Schiller mesterművén, és a berliniek lelkesen fogadták a módosítást. Karmesteri pálcája alatt az Örömóda a Szabadság ódájává vált, a „Freude” (öröm) szó helyett a „Freiheit” (szabadság) hangzott el. „Biztos vagyok benne, hogy Beethoven is áldását adná rá” – mondta a 71 éves művész. A koncert után a karmester barátai társaságában ellátogatott a berlini fal maradványaihoz, és egy kalapáccsal maga is leütött néhány darabot a betonlapokból.

Információs forradalom

 

Az internet térhódításával, az okostelefonok és különféle hanglejátszók mindennapos használatának elterjedésével a zenehallgatási szokások is gyökeresen megváltoztak. Ma már bárhol, bármikor, bármilyen zene könnyen elérhető, letölthető mindenki számára, aki rendelkezik a megfelelő eszközzel. Hallgatunk zenét utazás, pihenés, munka, tanulás, sportolás közben, örömünkben, bánatunkban, kikapcsolódásként és még ezer indokkal, de leginkább mindenféle indok nélkül.

Filharmonikusok